E Gogol Revizorjából vett megszólalással útjára indítjuk vadonatúj rovatunkat, a „Tükörreflex”-et, amelyben alkotók vallanak vagy éppen kritizálnak, korrigálnak, véleményeznek alkotókat,alkotásokat, alkotótársakat. Ez nem a „hivatásos” újságíró, kritikus terepe. Vagy ha mégis, akkor azt mint alkotó teheti csupán e rovat falai között. Szerkesztőségünk néhány tagja vallott arról, hogy mi az, ami elsőre eszébe jut e szóról: „tükörreflex”.
„Kép. Önkép. Önképalkotás. A magunkra és másokra történő reflektálás gesztusa, melyhez elengedhetetlen egy olyan felület, ami hol tisztán, hol egészen nehezen sejthető módon, de megidézi emberi valónkat, azt a valót, ami végül a szubjektum szűrőjén keresztül nyeri el alakját. Játék, amihez többen kellenek. Kapcsolat, melynek megteremtéséhez a nézés nem elegendő. Érzés, semmint értelem. S talán, ami a legfontosabb; ösztön. Ősi ösztön, mely az emberiség hajnala óta ott ül vállunkon, s valahányszor szembe kerülünk önmagunkkal, arra késztet minket, hogy összevessük a bőrünk felszínén s az alatta fekvő rétegek milyenségét a körülöttünk lévő világról visszaverődő, majd retinánkba jutó fény által festett képekkel. Ettől szabadulni lehetetlen, s talán nem is szabad, hiszen ez a belül megélt s a rajtunk kívüli találkozási pontja. Csontjainkba vésett emlék, amely azóta kísér minket, mióta ősünk megpillantotta magát a patak vizében, és magára eszmélt. Ez az ember első, önmagával töltött pillanatának emléke.”
Cseplye Dániel
„A tükörreflex számomra a pillanat megragadását jelenti. Az önazonos pillanatét. A fényképezőgépben található tükrök rendszere lehetővé teszi, hogy a kép alkotója eszközébe nézve közvetlenül és oldalhelyesen lássa kompozícióját. Szinkron precizitás. A médium (analóg vagy digitális) már másodlagos.”
Győri-Drahos Martin
„Tükörképe mindennek és mindenkinek van, de csak a főemlősök ismerik föl magukat a tükörben. Egy kutyának a tükörkép egy másik kutya; egy csimpánz vagy egy ember viszont saját magát nézi a tükörben. A tükörkép tehát önmagunk felismerésének, a világ többi létezőjétől való elkülönítésének, öntudatossá válásunknak fontos jele. “Tükröt tart elénk” – szól a mondás, vagyis szembesít saját magunk igazi valójával. Ilyen értelemben a tükör a másik ember. Persze sokszor nehéz elismerni, hogy amit a másik láttat velünk mint saját tükörképünket, az valóban a mi tükörképünk. Ráadásul valóban nem az, hiszen az efféle tükörkép szükségképpen torzít. De ha sok tükörbe belenézünk, mégis kirajzolódik valami rólunk. Nézzünk bele a tükrökbe!”
B. Kiss Csaba
„A tükörben minden és mindenki látszik, ha belenéz. Másképp nem megy. Mert a tükörben minden és mindenki azonos, egyenlő. Ám az a tükörkép mégsem csupán copypaste, hanem teljesen önálló személyiség. Megérintheted, de meg nem semmisítheted. Veled, általad, de mégis tőled elválaszthatóan létezik. Már csak azért is, mert hat rád. Formál, változtat. Ez sem megy másként. Különben a tükörnek nemhogy sok, de leginkább semmi értelme – különben bátran széttörhető. Érdemes azonban vigyázni – ha szabad mondanom -, mert minden egyes szilánk tükröz, ahogy legyen az bármi ezen a világon, és szerintem bármely más világon, világban is – minden tükröz. A „Tükörreflex” rovatában mindenki egyenértékű, azonos alkotó. És ez az azonosság bátorítson, ösztönözzön, buzdítson, hogy merjünk olyanok lenni, mint a tükröződő képünk, az a másik, mely veled, általad, ám mégis tőled elválaszthatón létezik, és ebben a létezésében, ha akarja, ha akarjuk, neked segít, téged tükröz…”
Csatádi Gábor
„A fókuszálás a legegyszerűbb a tükörreflexes kameráknál, ahol a fényképész közvetlenül látja a fő objektíven keresztül a képet, és vizuálisan tudja beállítani a fókusztávolságot. A legegyszerűbb tükörreflexes fényképezőgépeknél a gépváz belsejében 45°-os szögben ferdén elhelyezett, az expozíció pillanatában felcsapódó síktükör az objektív által alkotott képet a tükör felett elhelyezett matt üvegre vetíti. Ezt azonban a fotós csak felülről látja, míg a pentaprizmás tükörreflexes fényképezőgépekben a pentaprizma a felcserélt oldalú keresőképet oldalhelyesre állítja vissza és a fényképezőgép hátoldalán kialakított keresőben jeleníti meg. A közepes és nagy formátumú fényképezőgépeknél elterjedt megoldás a mattüveg, amelyre az objektív kivetíti a téma képét, és lehetővé teszi a kompozíció és a fókusz pontos beállítását. A kép elkészítéséhez a mattüveget kicserélik egy fényérzékeny lemezre vagy a filmet tartó tokra.
A mai modern kamerákban általában autófókusz rendszer van, amely automatikusan azonosítja a kép fő elemeit, és azok távolságának megfelelően állítja be a fókusztávolságot.”
A címlap Dario ‘Lustro’ Barsotti festménye (Lucca, Toscana, Italy 2021)
©csati
