„Színházba azért megyünk,
hogy önmagunkat nézzük.”
Keszég László
Hidd el, ez bőven elég, hisz nagyon sokan vagyunk, és nagyon sok-sok ezres nagyon-nagyon sokat ér!!!
Barátom, ne búsulj, a világ szétrohadt: but I have a dream!
Mert „a világ álmatlanságban nem jöhetett volna létre” – ezt sem én mondtam, hanem Csontváry. Aki álmodik, álmodozik, az nem eszement lelkesült, eszét, tudatát, tájékozódását elhagyó szerencsétlen, hanem bolond, a taró huszonkettedik lapjának bolondja. Aki„…kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,/annak szép, könnyüléptű szivében megterem/az érett és tünődő kevésszavú alázat,/az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,/az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör. Vállán botja, rajta batyuja, lába elhagyta a tegnapot, a holnap felé véve az irányt.
Mert ma, amikor megvonják a működési támogatásokat – minek az nekik?! -, amikor a magán megtakarításokat kezdik megadóztatni, mikor a boltok polcai előtt állva azon gondolkodsz a földieper, a meggy, a cseresznye rekeszeit és árát nézve egyre kerekedő és kigúvadni akaró szemmel, hogy inkább aranyrudat veszel, mert igen hamar ekvivalensekké lesznek idehaza ezek a termékek árukat tekintve, amikor a pedagógusból vezényelhető rabszolgát csinálnak, a melegekből mumust, amikor a zsebedben kotorászik a kormányod, az, akit ki tudj’ kik, és ki tudj’ minek választottak a maguk feje fölé önkényes háziúrnak, akinek sokkal inkább szolgálnia – miniszter=szolga(lat.) – és nem meglopnia kellene téged, engem, minket, amikor mindeközben egy sosem volt, de mindig is lenni akaró vízhez- és gázhoz is értőnek annyi pénze lesz percenként, mint a Pótszékfoglaló egy teljes évi költségvetése, ami nem is tizenegy csak kilenc és fél millió, amikor a kulturális szektorban elszabadult hajóágyúként hordószónokok ragadnak magukhoz szót, pénzt, paripát, fegyvert, és Döbrögit játszanak, nem tudván, vagy csak vígan, vidoran elfelejtvén, hogy mindig van, lesz egy Ludas Matyi – csak nehogy egyre többen legyenek(sicc!), ám láttuk, „láttam a boldogságot, másfél mázsa…”, és féreértés ne essék: nem a másik testsúlya vagy a magam mozgássérültsége a gond, az nem, mert ezek, azaz: azok adottságok, ám a lelki habitus, a „majdénmegmondomhogymilesznekedmegkuss”, avagy: „ha én lennék az alkirály” és a „hét szűk, hét bő esztendő” és társai – nyugodjék, de tényleg, őszintén, Kerényi, és igyon sok konyakot ott fenn is értünk az elvtársakkal péntekenként jókedvéből – szóval ma: a lelki habitus nem adottság, hanem súlyos jellemhiba.
És mi tagadás: ennek idehaza egyik oldal sem volt soha híján. Gyorsan forgó, forgolódó köpönyegek és hosszú nyelvek, szép terebélyes ülepek, jaj, csak el ne botoljunk, be ne szoruljon nyelvünk, ó (uramatyám!!), mit nyelvünk: már nyakunk, vállunk, hasra ne essünk, mi is lenne velünk?! Ott, ahol színdarabokat mondanak vissza, mert esetleg pénzes csapok dugulhatnak el, és ott, ahol mindezt rá szándékoznak verni a boldog szerzőre, arra, akit a sosem volt, mindig lenni akaró balliberális, „polgári” ellenzéki értelmiségünk, akiből a körúti színház is él százhuszonöt éve – és éljen is, mert jó, emberi és minőségi(!!) – a maga baloldali jobboldalijának kiáltott ki, hogy így csinálhasson kozmopolitát magából. Jegyzem meg, mert fontos: konzervatívizmus nincsen liberalizmus nélkül, ahogy liberalizmus sincsen konzervatívizmus nélkül! És ez akkor is így volt, van, lesz, ha cigány, roma, néger, feka, afroamerikai, buzi, f@szopó, meleg, politikailag korrekt vagy nettó náci gyerekek potyogtak, potyognak az égből.
És elrohadt a világ, mert budapesti lakógyűlés ide vagy oda, nem akarunk már csak a saját, egyéni, külön bejáratú érintő képernyőink mögött (jelen)lenni. Onnan satírozgatjuk a valóságnak posztolt mátrix semmit, az algoritmusok és mesterséges intelligenciák kreálta semmit. Onnan karattyolunk véresszájúak stílusában, fokhegy sznobizmusunk újlipótvárosi vagy épp nyóckerbeli hangnemében, és kioktatunk, mert már csak ennyi és ez maradt nekünk tartás, gerinc, jellem és emberség helyett abból, amire büszkék lehettünk, lehetnénk . „Csókoltatom őket, ha lesz még arcuk”, ugye…
Apropó arc: ne legyünk biodíszlet, arctalan massza, „csak” vattázásra alkalmas tömeg! Mert hiába vagyunk majd ötezren, ha adni, támogatni nem, csupán lájkolni (KÖSZÖNJÜK!) és megosztani (KÖSZÖNJÜK!) tudunk. Nem kell négyezerhatszázan lennünk ezen az oldalon. És most jól meg lehet sértődni, lehet orrot felhúzva duzzogni – egészséges, emberi, még ha öncélú, saját nemiszervét szájával kényeztető is az efféle duzzogás. De ha elfogadsz egy jótanácsot tőlem, ki lassan húsz éve vagyok kártyajós is: benned ennél több lehetőség, potencia szunnyad. Ébreszd, keltegesd csak bátran megéri, hidd el! Legyünk csak ezerkétszázan, de ezerkétszázan mindig tudjunk, akarjunk segíteni egymásnak – ezért vagyok, vagyunk.
…Lassan két éve eljárok takarítani 100%-os rokkantként, két diplomával, PhD fokozatszezrzés előtt, mert a fotósaink, szerzőink nem dolgozhatnak ingyen – ez ennél a lapnál első pillanattól kezdve így volt, és így is marad. Csak néha az öröm és a bánat könnyeit egyszerre törölgetve kérdezem: melyiket csináljam, mert mindkettőt szeretem, a napnak viszont csak huszonnégy órája van – sajnos… Segítene valaki, hogy több legyen! ?
És:
„Színházba azért megyünk,
hogy önmagunkat nézzük.”
(Keszég László)
MOST MINDEN SZÉK: PÓTSZÉK – csak egy EZREST adj, ne többet!!!
Hidd el, ez bőven elég, hisz nagyon sokan nagyunk, és nagyon sok-sok ezres nagyon-nagyon sokat ér!!!
EGYETLEN EZRES megmenti a világot???!!
Azt, amelyik a színházról szól, ír, hogy olvashasd, értsd, éld, azt egészen biztosan.
„Színházba azért megyünk, hogy önmagunkat nézzük.”
Keszég László
!!!KÖSZÖNJÜK A TÁMOGATÁSODAT!!
A frontális aukció után és az online aukció előtt
A D A K O Z ÁS T tartunk 2023. június 27 – augusztus 27 között
a licittárgyak keretezéséhez, paszpartúzásához, a “Portrék a pultból”, illetve az “Újra és újra közelíteni a másikhoz” c. portré- és interjúkötet nyomdai előkészítéséhez és nyomdaköltségéhez.
CÉLÖSSZEG: 1.000.000HUF
Pótszékfoglaló közösségi finanszírozás-adománygyűjtés
KÖSZÖNJÜK A TÁMOGATÁSODAT!!
Közösségi finanszírozás számlaszáma:
A-PUCK Művészeti és Kommunikációs KFT. OTP Bank 11707110-21465617-00000000
IBAN: HU02117071102146561700000000
SWIT: OTPVHUHB
