"Számomra ebben az egészben az öntudatossága az, amit érdemes ellesnem"

Május 7-én, szombaton mutatják be Heinrich Böll – Bereményi Géza Katharina Blum elvesztett tisztessége c. darabját Máté Gábor rendezésében a Budaörsi Latinovits Színházban. A Katharina Blumot alakító Hartai Petrával beszélgettünk magányról, kényszeres rendszerességről, a másiknak való megnyílásról, a sajtó üzemszerű gátlástalanságáról, egy szenvedélyes éjszaka megmaradó és eltűnő emlékeiről, az ösztönösség és ridegség viszonyáról, az egymás életébe való belemászásról és persze a tisztességesnek látszó tisztességtelenségeinkről…

A magányról mi jut elsőre az eszedbe?

Nagyon sok minden eszembe jut róla… Yalom egzisztenciális szorongásokról szóló könyvéről írtam a szakdolgozatomat. Azt elemeztem például a Ványa bácsiban, hogy ha a színészek mindegyike kapna egy kórlapot, akkor az mennyiben segítené a szerepük egzisztenciális szorongásának felismerését, és ezáltal karakterük megfejtését. Én szeretek egyedül lenni, de ezt körülöttem nagyon sokan nem tudják feldolgozni. Gyakran fárasztó is azt bizonygatnom, hogy az egyedül létem az egyedüllét, nem pedig magány. Természetesen nekem is volt nehéz időszakom, és hosszú út volt megkeresnem azokat az eszközöket, dolgokat, amik segítettek abban, hogy újra egyedül legyek, ne pedig magányos.

Az a négy nap számára nagyon sűrű, nincs módja magából kiadni, ventillálni azt a feszültséget, ami így csak egyre gyűlik, gyűlik benne. Talán ez is lehet az oka, hogy nem az egész mechanizmus, rendszer ellen támad, hanem egy konkrét igazságtalanság ellen lép fel, aminek egy ember lesz az áldozata.

Katharina Blum tud, akar kezdeni valamit a magányával, vagy egyszerűen csak hagyja, hogy megtörténjen vele?

Azt érzem, hogy ő egyedül van, és mindent „feladatnak” tekint. Azt is feladatnak tekinti, hogy egyedül van, és azt is jól fogja csinálni. Van egy nagyon szép rész, ahol megvádolják azzal, hogy miért vezet ennyit? Nem tudja- válaszolja -, ő csak beül, amikor esik az eső. Nagyon szereti az elsuhanó fákat az országút szélén… Ez is inkább arról szól, hogy szereti, amikor egyedül van, és tanulgatja ezt a fajta létet, hogy ez milyen is. Most nem látom őt magányosak, de még van egy hetünk ezt megfejteni. Lehet, hogy csak nem akarom őt annak látni.

©Borovi Dániel

Szerinted annak, ami Katharinával történik, a pellengérre állításának, meghurcoltatásának mennyi köze van ehhez az egyedüllétéhez, magányához?

Ő abszolút nem zárkózik el alkalmanként az egyéjszakás kalandoktól. Már-már „feministaként” mondja, gondolja, hogy miért ne lehetne neki szeretője? Minden ember életében van egy-egy ilyen este…, Volt egy gyönyörű találkozása, amely óriási nyomot hagyott benne. De az a borzasztó végkimenetel, az valószínűleg annak tudható be, hogy megfosztják az egyedüllététől. Megsemmisítik a magánéletét. Ma már, az internet világában, ahol névtelenül, arctalanul lehet írogatni mindenfélét, ez a gátlástan kegyetlenség egészen közelről ismerős lehet… Az a négy nap számára nagyon sűrű, nincs módja magából kiadni, ventillálni azt a feszültséget, ami így csak egyre gyűlik, gyűlik benne. Talán ez is lehet az oka, hogy nem az egész mechanizmus, rendszer ellen támad, hanem egy konkrét igazságtalanság ellen lép fel, aminek egy ember lesz az áldozata. Az embertelenség ellen támad, és persze azért, hogy a szeretett Ludwig mellett lehessen.

Most Katharina lettem teljesen, és remélem, ez most egy hétig így is marad! Még sok munka van, lesz vele a bemutatóig, ám már most nagyon élvezem a harcokat, ott belül, a fejemben. Katharina nem feddhetetlen, minta erkölcsű lány, inkább csak olyan valaki, aki erre az egészre totálisan nincsen felkészülve.

Mi motiválhat minket szerinted, amikor fenekestül szeretünk belemászni egymás életébe?

Rengeteg szorongás, frusztráció van az emberekben. Lehet, nincsenek jól, ezért sokszor mások tükrében látják magukat, fontos más emberek véleménye, és ezért alkotnak másokról olyan könnyen hamis képet. Igazából sosem értettem ezt a fajta működési módot, én igyekeztem kialakítani azt a mikroközösségemet, ahol a kritikáknak és a támogatásoknak is ténylegesen segítő szerepe lehet. Erre a mikrokörnyezetemre igyekszem koncentrálni, és sose tudom azt elképzelni, hogy valakinek így, ennyire belemásszak az életébe.

…persze nyilván azt is többféleképpen lehet művelni…

…annyiszor elgondolkodom azon, hogy vannak újságírók bizonyos helyeken, akik vajon hogyan érezhetik magukat, amikor leírnak egy mondatot, amelyről tudják, hogy hazugság… Ez azért pusztító lehet. Nem tudom, miért foglalkozunk mások hibáival. Valószínűleg könnyebb lehet, mint a magunk problémáival küszködni. Katharina számára ez is egy „feladat”. Mikor kihallgatják, és amikor csak tőmondatokban kellene válaszolnia, akkor órákon keresztül elmeséli az egész élettörténetét – mert legyen minden a helyén, rendben. Ha a feladat az, hogy most engem kihallgassanak, és megismerjenek, akkor én ezt teljesíteni fogom, akarom. Órákon át mesél, a lehető legérthetetlenebb kis részletekbe is beleköt, kiigazít. Számomra ebben az egészben az öntudatossága az, amit érdemes ellesnem. Mindezt nagyon kevés eszközzel kell megjelenítenem, hisz a hidegség, távolságtartó ridegség jellemzi ezt a karaktert.

©Borovi Dániel

Általában is, avagy csupán neked nehéz ezt a fajta ridegséget megjeleníteni?

Sokkal impulzívabb, sokkal ösztönösebb vagyok. Ha átsétálok a zebrán, valószínűleg akkor is több vagyok, mint Katharina. Ez ösztönösség is. Katharina nem ösztönlény.

…mert majd bejön Marika néni, és lehet, hogy neki ezt fogja jelenteni! Lehet, hogy ő lesz az egyetlen, ám neki mégis ezt fogja jelenteni, abszolút. Ugyanakkor szólhat a korrupcióról, az embertelenségről, a gátlástalanságról a sajtó kapcsán. Az egyetlen tisztességes emberre mondják, hogy tisztességtelen! A többiek pedig, akik körülötte vannak, akik nem tisztességesek, akik gátlástalanok – azok szentek.

Szerinted, ha ösztönös, impulzív személyiség lett volna, akkor egészen másképp alakulhatott volna az, ami vele történt?

Azt hiszem, egészen másként kezelte volna ezeket a helyzeteket! Nem megfog egy üveget, és csendben a falhoz vágja érzelemmentesen, hanem kiakad: zokog, tombol! Így a vihar kiszakadna belőle, nem pedig benne, csendben dúlna – gyönyörű feladat, és nagyon izgalmas, hogy mindez egyetlen pillantásomban benne tudjon lenni, hogy ezek az indulatok most bennem dúljanak, ne pedig az arcomon. Ne pedig mindig mindenre reagáljak, ahogy ösztönösen tenném. Nem könnyű, de Máté Gábornak és a társulatnak köszönhetően biztonságban érzem magam. Kicsit a filmezéssel is rokon ez a fajta minimalizmus ebben a szerepben.

Akkor most igazán emberedre akadtál Katharinában, nem?

Abszolút! Most Katharina lettem teljesen, és remélem, ez most egy hétig így is marad! Még sok munka van, lesz vele a bemutatóig, ám már most nagyon élvezem a harcokat, ott belül, a fejemben. Katharina nem feddhetetlen, minta erkölcsű lány, inkább csak olyan valaki, aki erre az egészre totálisan nincsen felkészülve. És talán ez is a legfontosabb, hogy semmilyen módon sincsen arra felkészülve, ami megtörténik majd vele.
©Borovi Dániel

Lehet, hogy Katharina megnyílása – morbid módon – a kihallgatásán történt meg?

Lehet, hisz volt egy alkalom, amikor végig hallgatták. A kihallgatásán való megnyílása is egy feladat volt, ahol egy szögletes szabályrendszer keretei között mesélt magáról. Az ettől eddig viszonyrendszerének korlátai között való önmagáról mesélés volt ez. Katharina rendíthetetlen, öntudatos nő, akinek most támadások kereszttüzében kell helytállnia magáért.

Igazából sosem értettem ezt a fajta működési módot, én igyekeztem kialakítani azt a mikroközösségemet, ahol a kritikáknak és a támogatásoknak is ténylegesen segítő szerepe lehet. Erre a mikrokörnyezetemre igyekszem koncentrálni, és sose tudom azt elképzelni, hogy valakinek így, ennyire belemásszak az életébe.

Szólhat ez a darab a magunkkal, a másikkal való őszinteségről, a megnyílni tudásról is?

Ezért csodálatos a színház, mert majd bejön Marika néni, és lehet, hogy neki ezt fogja jelenteni! Lehet, hogy ő lesz az egyetlen, ám neki mégis ezt fogja jelenteni, abszolút. Ugyanakkor szólhat a korrupcióról, az embertelenségről, a gátlástalanságról a sajtó kapcsán. Az egyetlen tisztességes emberre mondják, hogy tisztességtelen! A többiek pedig, akik körülötte vannak, akik nem tisztességesek, akik gátlástalanok – azok szentek. Felgöngyölítik az ügyet, megírják az újságban a nyilvánosságnak…- elismerés jár azért, mert nem tisztességesek.