Időkapszula, kicsit másképp

A filmkészítés és a gyógyszerszedés szabályai, úgy tűnik, közelebb állnak egymáshoz, mint gondolnánk. Erre élő példa a Zanox – Kockázatok és mellékhatások című alkotás, mely a “miből, mennyit és mikor” aranyszabályai tekintetében patikamérleg pontossággal járva el, könnyed módon képes jelentős társadalmi problémákról beszélni, miközben jótékony következményei valószínűleg már fogyasztása közben, a vászon előtt ülve érzékelhetőek. Örömteli hír, hogy több hazai moziban orvosi rendelvény nélkül is megtekinthető.

A Baranyi Benő által írt és rendezett Zanox olyan műfaj-hibrid, mely a romantikus vígjáték, a sci-fi és a thriller elemeit ötvözi, miközben a coming-of-age jellemzői is tetten érhetőek benne. Kétségkívül komoly vállalás ennyi különböző terület összevonása egy alkotáson belül, ám a Zanox jó arányérzékkel teljesíti a kihívást. Erre remek példa a film nyitójelenete, melyben egy majdnem tragikusan végződő bűneset szemtanúi lehetünk, ám hirtelen egy másik, abszurd humorral átszőtt szituációban találjuk magunkat. Ha úgy tetszik, ez a film betegtájékoztatója, mely kiválóan summázza, mire is számíthat a néző, ha aláveti magát a Zanox hatásainak.

A történet főszereplője Misi (Bálint Előd), egy érettségi előtt álló, kissé félénk srác, aki nagymamájával él, és szorongásai ellen szedi a címadó, kísérleti gyógyszert, miközben, úgy tűnik, viszonzatlanul szerelmes osztálytársnőjébe, Jankába (Erdős Lili). A cselekmény kezdetben a fent említett romantikus vígjáték esetlen, mégis szerethető sablonjai mentén zajlik. Ezzel együtt a film látvány- és jelmeztervezői (Kuti Letícia, Szalai Sára) már az első kockától kezdve gondoskodnak arról, hogy egy retró stílusú, térben és időben mégis nehezen elhelyezhető, s ezáltal a valóság talajáról kissé elemelt játéktérben érezhessük magunkat. Utóbbi Gajdics Dávid operatőr izgalmas képi megoldásainak köszönhetően teljesedik ki igazán, különös, mégis nagyon egységes érzetet keltve.

A karakterek egyéniségéből fakadó vagy épp helyzetkomikumból adódó ízléses humor folyamatosan frissen tartja a néző figyelmét, mindaddig, míg el nem érkezünk az első fajsúlyos dramaturgiai fordulatig. Misi ugyanis az érettségit követő esti bulin egy bűntény színfalai között találja magát, melynek közvetett következményeként ráébred arra, hogy a Zanox alkohollal reakcióba lépve képessé teszi őt az időutazásra. Ezen a ponton tehát egyszerre indul el a történet thriller és sci-fi vonala, melyeknek köszönhetően Misi élete jelentős fordulatot vesz. Az alkotók egyúttal megteremtik a karakterfejlődés, illetve a főhős felnövéstörténetének lehetőségét is, melyet konzekvensen visznek végig és teljesítenek be a későbbiek folyamán.

A gyógyszer nem várt hatásának köszönhetően ugyanis Misi kezébe veheti sorsát, ám rendre bonyodalmakba ütközik. Hisz aki megbolygatja az idő nagykönyvben megírtak szerint zajló folyamát, annak számolnia kell a következményekkel. A sikerélményeket egyre komolyabb nehézségek váltják, s éppen ahhoz a ponthoz közeledve, amikorra a néző már megszokta, s esetleg elkezdené unni, az egyébként jól működő, időugrásokra építő szabályrendszert, az alkotók még egyet csavarnak a történeten. Porszem kerül a gépezetbe, s a főhős egyik pillanatról a másikra minden jószándéka ellenére komoly bajba kerül.

Az eszkalálódó feszültség s a tét emelkedése közben felsejlenek a Zanox mélyebb rétegei is. Ahogy Misi egyre jobban belegabalyodik a szerencsétlen fordulatot vett események hálójába, egy pillanatra a fantasztikum és a nevetés átadja a helyét a sokkoló valóságnak, egészen más oldalát világítva meg az olyan népbetegségeknek, mint a film által központi témaként kezelt mentális zavar, pánikroham vagy alkoholizmus.

Figyelemreméltó az a következetesség, mellyel az alkotók ezt a változást a film képi és hangi világában is érvényre juttatják. Míg a humoros vagy romantikus elemekben gazdag jelenetek alatt a vágások, a zenehasználat és a színek által az oldottságé volt a főszerep, addig ettől a ponttól egy jóval egyszerűbb filmnyelvi eszköztárral dolgoznak. Hasonló különbség érzékelhető a színészek játékában is; az egyébként brillírozó és számos erőteljes árnyalatot megmutatni képes Bálint Előd és Erdős Lili játéka is visszafogottabbá válik.

A fent említett, súlyos jelentéstartalommal párosuló fogalmak más perspektívából történő megmutatása azonban nem nyomja rá a bélyegét az alkotás további részére, drámai színezetet ad neki csupán, s akár egy zenei tételben bekövetkező kiállás, hozzájárul ahhoz, hogy a folytatás még hatásosabb legyen.

A Zanoxtól tehát nem idegen a kockázatvállalás. Erről árulkodik az is, hogy a cselekmény végéhez közeledve rövid időre elengedi Misi kezét, s egy másik karakter szemszögéből világít rá az események ok-okozati összefüggéseire, hogy végül visszakanyarodva korábbról már ismert történetelemekhez, valamint a romantikus vígjáték eszköztárához, a kerek lezárás ígéretével kecsegtessen, melyet néhány meglepetéssel megfejelve jó eséllyel be is teljesít.

A Zanox komplex, remekül bánik az arányokkal, ám legnagyobb erénye talán, hogy fókuszba helyez olyan, a társadalomban aktívan jelenlévő problémákat, melyekről abszurd humora által, egy magas színvonalon létrehozott játéktérben képes beszámolni.

Cseplye Dániel