Klisés, szirupos, kiszámítható romantikus vígjáték Orosz Dénes legújabb filmje, de működik.

Magyar romantikus vígjátékra már rég nem úgy ülök be, hogy bármit is várnék tőle – ezért már önmagában is élvezni tudok egy effajta filmet, ha csak nem bántóan bugyuta, altesti vagy zagyva. Orosz Dénes legújabb filmjétől is legfeljebb annyit vártam, hogy haladja meg a Pappa pia vagy éppen a Valami Amerika 3. által felállított negatív csúcsot, és ezt teljesítette is.

Fotók: Kiss Nelly / Intercom

Adott egy negyvenéves filmkritikus, Gergő, aki körülbelül annyira nőtt fel, mint a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan 28 éves főhőse, sőt még egy elszalasztott plusz 12 év is terheli a lelkiismeretét. Bár ez a lelkiismeret csak akkor szólal meg, mikor már régóta csak egy unokára vágyó szívbeteg anyja kórházba kerül, és orvosa szerint csak néhány napja van hátra, ha nem kap új szívet. Gergőnek, aki a tökéleteset keresve nem talál magának feleségjelöltet, éppen kapóra jön albérletéből kirúgott, terhes szomszédasszonya, Saci, aki lakhatásért cserébe eljátssza a feleséget és a születendő gyermek anyját. Aztán persze a szív megérkezik, de a látszatot fenn kell tartani, így Gergő és Saci hazugságról hazugságra bukdácsolva menetelnek az elkerülhetetlen happy end felé.

A Fazekasban érettségizett, majd filmelméletből végzett és doktorált Gergő igazi belvárosi úrifiú, akinek jólétét maximum az veszélyezteti, hogy lapját új tulajdonos készül felvásárolni, akinek nem biztos, hogy szüksége lesz a Fellinin edződött, túlképzett ítészre. Az egyik elit romkocsmából a másikba vetődve, és jobbnál jobb csajokat felszedve mégsem lehet egészen boldog, hiszen túlzott perfekcionizmusa miatt nem találja meg az igazit: hol azon bukik ki, hogy az ágyba édesgetett lány a Lehetsz királyt hallgatná szex után, hol azon, hogy kézzel eszi a palacsintát. Az echte értelmiségi csajok után aztán a sors egy trágár beszédű, indulatos, folyton rágózó sztriptíztáncosnővel veti össze, akit nemrég hagyott magára terhesen pasija, Tibusz. A végeredmény innen borítékolható, persze addig még egy-két fordulaton át kell esni.

A Seveled nem éppen eredetiségével tűnik ki a magyar filmtermésből, sőt kitűnni igazából semmivel nem tűnik ki, legfeljebb annyival, hogy az olyan fiatal tehetségek, mint Mészáros Béla és Tenki Réka mellett feltűnnek olyan nagy öregek is, mint Bodrogi Gyula, Cserhalmi György, Pogány Judit és persze Básti Juli. Ennyi jó színészből már nehezen kotyvasztható ki valami förtelem, és Orosz Dénes forgatókönyvíróként és rendezőként is biztos kézzel főz ki a jól ismert receptekből egy könnyed kis semmiséget, amely a maga 90 perces játékidejével pont annyit rabol el az ember idejéből, amennyit egyébként is szánna egy szirupos, ámde jóleső limonádéra.

Mint romantikus komédiától ne várjunk tőle se nagy mondanivalót, se kényes társadalmi kérdések boncolgatását, még ha a budapesti polgári elit és a napi megélhetésért küzdő, az előbbiek által kissé megvetett társadalmi csoportok közötti különbség fel is vetődik a filmben, sőt Saci egy kifakadásában utal is eme fennhéjázó elitista lenézésre. Ennél több figyelem helyeződik a kulturális lapok sanyarú helyzetére, hogy ugyanis egyre másra szűnnek meg, de jobbára ez is a poén szintjén marad. Bár az egy-egy filmtörténeti hivatkozás elejtése megdobogtatja a film főhőséhez hasonlóan filmesztétikából diplomázott kritikus szívét, egy pillanatig sem gondoljuk, hogy ennek különösebb jelentősége van itt: Gergő éppúgy lehetne menedzser, ügyvéd vagy éppen bróker is, sőt így talán jóléte is hitelesebb lenne, hiszen mi, filmkritikusok tudjuk, hogy ebből a szakmából olyan jól nem lehet megélni.

A film szereplőgárdája különösebb meglepetéseket nem tartogat, legfeljebb Csányi Sándort vagy Stohl Andrást hiányolhatjuk. A Gergőt játszó Mészáros Bélát néhány éve még csak jobbára a Katona József Színház közönsége ismerte, bár például Orosz Dénes kettővel ezelőtti filmjében, a Poligamyban már volt nagyobb szerepe, de a tavalyi BÚÉK és a Seveled után hamarosan újabb filmben, a Pesti balhéban is viszontláthatjuk majd. Aki látta néhány éve a Jurányiban az AlkalMáté Trupp róla szóló produkcióját, tudja, hogy a nőcsábász-szerep nem áll annyira távol tőle, és a „kedves srác a szomszédból” figurája is nagyon testhez áll neki.

Tenki Rékát sem először láthatjuk nagyjátékfilmben, legutóbbi jelentős alakítása az Oscar-jelölt Testről és lélekrőlben volt a pszichológus asszony szerepében. Jól áll neki a kissé primitív, ámde a zord külső alatt jószívű sztriptíztáncosnő szerepe is: talán az ő jelleme a legösszetettebb a nem épp bonyolult jellemrajzokban jeleskedő filmben.

A mellékszerepekre is, még a legkisebbekre is ismert, kiváló színészeket nyert meg Orosz Dénes: a már felsorolt klasszikusok mellett nem maradhat ki Ónodi Eszter vagy Parti Nóra, de Mészáros Bélával és Ónodi Eszterrel együtt itt a fél Katona (Fekete Ernő, Rezes Judit, Dér Zsolt, Pálmai Anna), az Elek Ferenccel felváltva a magyar filmek ügyeletes kedves dagija, Mészáros Máté, illetve Györgyi Anna, Kurta Niké vagy Molnár Áron is.

A Seveled gondoskodik róla, hogy meglegyen az évi kötelező, multiplexes magyar romkom, gagyi helyett ezúttal egy korrekt, szerethető és felejthető vígjátékkal.