"A néző eldöntheti, hogy mit hall át" - interjú Pótszékfoglaló

Kemény Zsigmond Zord idő c. regényéből Lábán Katalin írt és rendezett előadást az RS9 Színházban. A darab Izabellájával, Dobay Jankával és Fráter Györgyével, Kassai Lászlóval beszélgettünk a jó döntésekről, belső hangra hallgatásról, politikai hatalmak közti őrlődésről, a három részre szakadt ország sajátos helyzetéről, a női vezetők kiszolgáltatottságáról, a bennünk, köztünk meg nem születő egység több száz esztendős hiányáról, pávatáncról és a tizenkilencedik századi nyelvhasználat szépségéről…

A jó döntésről mi jut az eszetekbe elsőre?

László: Rengeteg rossz döntést hoztam az életemben, ezért most már, ha lehet, megpróbálok jól dönteni. A döntés valójában választás.

Janka: „What is the right thing to do?” Mi a jó, a helyes döntés? Folyamatosan választás, döntés elé vagyunk állítva, akár már egy boltban is, hogy melyik kiflit vagy épp zsömlét vegyük meg.

Egészen triviális helyzetekben is kell tudnunk döntéseket hozni – lehet, hogy a kifli nem a legfrissebb, ám én most kiflire vágyom – egészen az ember életét mélységében meghatározó döntésekig.

Ám mindegyikre igaz, hogy mérlegelés nélkül nem tudjuk megúszni egyiket sem. Azt hiszem,nagyon fontos mégis, hogy amikor hozol egy döntést, akkor tudj hallgatni arra a bizonyos belső hangra. És persze minél nagyobb a tétje, annál nehezebb beleállni abba a döntésbe, amelyet választottál – ez a Zord időkben is nagyon markánsan megjelenik.

Hogy érzitek, a markáns döntések, választások milyen módon kísérik végig a Zord időket?

Janka: Izabella királyné borzalmasan kiszolgáltatott helyzetben van, a férje – a király- meghalt, ott van az újszülött gyermekével, és döntenie kellene az Oszmán vagy a Habsburg Birodalom között. Próbálja meghozni a saját szuverén döntését, miközben tanácsadói igyekeznek őt befolyásolni, adott esetben ellehetetleníteni. És Izabella mindeközben próbálja meghallani azt a bizonyos belső hangot, hogy mit súg az intuíciója.

Nincs szilárd, végleges döntés, mindenki próbál a keszekusza helyzetben lavírozni, egy adott szituációra reagálni. Ha megváltozik a szituáció, akkor megváltozik a vélemény, megváltozik a döntés.

A nemesség nagy része Szapolyait támogatta, majd rájöttek, hogy roppant gyenge, mert nincsen hadserege. Ezért átálltak Habsburg Ferdinánd oldalára, így lett aztán az országnak két törvényes uralkodója. A morális döntés, mely mögött ott van valakinek az adott szava, szembekerül az egyéni érdekkel. Ez a fajta vívódás az előbb említett két dolog között a darab minden szereplőjének tanácsaiban, döntéseiben – legyen az Fráter György, Werbőczy vagy Turgovics – ott feszül. Végnélküli hullámzása zajlik a Zord időkben a döntéseknek, s ennek természetesen meg is lesz aztán a következménye.

László: Fráter György azt hangsúlyozza a darabban, hogy az ő számára mindig is Magyarország területi függetlensége volt a fontos, ám hogy ez mennyire tükrözte a saját választását, avagy mennyire csak a környezetének szóló döntés volt csupán, azt nem tudom. Folyamatosan tárgyalt, tárgyalnia kellett hol a Habsburgokkal, hol a törökökkel tartományokról, területekről. Rengeteget döntött, egyezkedett, ám hogy ezek közül a döntések közül melyik volt a jó avagy rossz döntés, azt nehéz kívülállóként, pláne ily nagy történeti távlatból, megítélni.

A Zord időkben jelen lévő politikai döntések és a fél évezreddel későbbiek között lehet-e, érdemes-e áthallásokat felfedezni, vagy sem?

László: Akár szeretnénk, akarnánk áthallásokat találni, akár nem, akkor is azt éljük ma is, mint hajdan.

Janka: Nincs új a nap alatt. Az ember a történelme során sokszor kiszolgáltatott a körülményeknek, és rengeteg vívódás és kétség hatja át, hogy vajon mi a helyes döntés.

László: …és a nagyhatalmaknak.

Az áthallások, ha vannak is, nem szándékoltak, nem szándékosan beleerőltetettek, Lábán Katalinnak sem volt ilyen szándéka. Az akkori adott történelmi helyzet már magában is egyetlen áthallás.

Janka: Az áthallás csupán indirekt, a hasonlóságon alapul, és nem szándékoltan arra kiélezettségen. Elmesél egy történetet. És egy jó, önmagában is érvényes történet szükségképpen univerzális.

A Zord időkben megjelenő helyzet mennyire lehet csupán a középkori Magyarországra jellemző?

Janka: Ha valami egyezőség van, lehet az akkori helyzet és a mai között, akkor az talán az egység hiánya – megválasztották Szapolyait, aztán mégsem akarták. Nem tudtak a mellett az „egy” mellett dönteni, ami, aki mellé oda tudtak volna állni. Izabella személyében jelenik meg talán legerősebben, hogy megvan benne az erő, hogy kiálljon a döntése mellett, rajta kívül a többi szereplőben nem volt meg ennyire a határozott, egységes a szándék.

László: Nem tudnék a magyar történelemből olyan egybefüggő ötven évet említeni, amikor ez a fajta egység meglett volna köztünk. Valamiért így telik az életünk.

Janka:

A döntéseink mellett való kiállni tudásunk hiánya nem vezet szükségképpen széthúzáshoz szerintem. A darab egészére, ahogy Kemény Zsigmond regényére is, rányomja a bélyegét a kiszolgáltatottság.

Hiába van minden szereplő végig jelen a színen, egyiken sem érződik, hogy amit tesz vagy tehetne, az teljesen a saját hatalmában lenne.

László: A kiszolgáltatottság aztán mindig gazdasági bizonytalanságot hoz magával.

Azokban a zord időkben akár könnyen előállhatott volna az is, hogy létrejön és marad is az egység?

Janka: Akár. Miért is ne? Bár már a mohácsi csata után eldőlt az ország sorsa…

László: Amikor már olyan nagy területek kerültek török kézre, hogy egység helyett csak a végjáték következhetett. És talán az üzleti, kereskedelmi status quo is konzerválhatta a három részre szakadt állapotot.

A Zord idők attól is lehet zord, hogy a vágyott, de létre nem jövő egységet panaszolhatja fel?

Janka: Kemény Zsigmond ezt a regényét nem sokkal a kiegyezés előtt írta. Mintha párhuzamba szeretné állítani az 1541-ben a váradi békével megszülető egységet a Osztrák-Magyar Monarchia megszülető egységével. A regényben egyszerre van ott az egyéni szinteken meghozott döntés és annak következménye, valamit azok a döntések, amelyekre bármennyire is jó lenne, de nincsen az egyénnek ráhatása. Egy fiktív történeten keresztül egy filozófiai kérdést jár körbe. Az előadás dinamikája is egészen sajátos lesz attól, hogy három férfi és egy nő, Izabella játszik benne, akinek meghalt a férje. Huszonhárom évesen, kezében egy újszülöttel, tanácsadóival körülvéve próbál döntéseket akkor hozni, amikor folyamatosan, napról napra változik körülötte minden. Milyen lehetőségei vannak, lehetnek valakinek, aki nőként nem uralkodó, csupán uralkodóné? Ez az előadás attól is lehet különleges és izgalmas, hogy sokkal fontosabb az adott történelmi személyiséget mozgató individuum, mint a történelemből ránk maradt karakter megmutatása.

Ma, 2024 elején számunkra mitől és miért lehet különleges, izgalmas ez a Zord idők?

László: A néző eldöntheti, hogy mit hall át. A mai világ forrongásait nézve éppoly átláthatatlanok a politikai viszonyok, döntések, mint akkor, és

az emberek kilencven százalékának ma sincsen fogalma arról, hogy mások mit döntenek a fejük fölött. Ennek a nyomasztó tudata, jelenléte, ahogy a Zord időkben, úgy ma is ott van. Szomorú, hogy ahogy ötszáz éve, úgy ma is tudunk létezni, élni, hogy körülöttünk háború zajlik.

Janka: Megdöbbentő lehet, hogy bár az előadás közel ötszáz évvel ezelőtt játszódik, mégsem változott ma sem e téren sok minden. A szerzés, a manipulálás vagy épp a valami mellett való kiállni tudás éppúgy része a napjainknak. Ezért óhatatlanul tudunk hozzájuk kapcsolódni, pusztán azért, mert emberi sorsokról van szó, amelyek azóta sem változtak, változnak. Az előadás nyelvezete a tizenkilencedik századi beszélt nyelvünknek egy nagyon míves formája. A nézők közül többen is visszajelezték, hogy mennyire jó volt hallgatni ezt a nem is annyira régen beszélt magyar nyelvet, mennyi lelemény és szín van benne.